Misionari krajem XIX veka

Sre, 31.03.2010 - 19:00 -- nikola.tumbas

U izložbenom prostoru Gradskog muzeja otvorena je 31.03.2010. izložba fotografija iz Etnografskog muzeja u Budimpešti pod nazivom:

Misionari krajem XIX veka
Autor izložbe je dr Klara Fogaraši.

A szabadkai Városi Múzeum kiállítótermében 2010. március 31-én a budapesti Néprajzi Múzeum fotókiállítását nyitották meg. A kiállítás szerzője dr. Fogarasi Klára, néprajzkutató, fényképtörténész. A kiállÍtás címe: Missziók a XIX. sz. végén.

A megnyitón a páratlan értékű kiállítást, melyet eddig több európai nagyvárosban is bemutattak Vuletić Simon Viktória méltatta.

+++

Nastanak zbirke
Misionari su tokom poslednje decenija 19. veka sakupljali na raznim udaljenim tačkama sveta zbirku predmeta i fotografija koje su sada u nadleštvu Etnografskog muzeja u Budimpešti. Nastanak zbirke vezuje se uz ime sveštenika Antala Ribenjija koji je povodom Milenijumske proslave mađarske države hteo da sagradi crkvu u predgrađu Budimpešte. Finansijska podrška koju je dobio od crkve i države, nije mogla da pokrije troškove. Stoga je odlučio da svotu koja je nedostajala obezbedi od zarade na jednoj izložbi. Razaslao je pisma katoličkim misionarima po čitavom svetu s molbom da pošalju predmete i fotografije u Mađarsku, da bi izlaganjem istih, i vrednosnom procenom izložbe sakupio novac koji je nedostajao. Plan za građenje crkve su misionari zaista podržali, i za nepunih šest meseci poslali su za potrebe izložbe 6000 predmeta i 600 fotografija.

Nastanak izložbe
Do sada su, uglavnom, predmeti ove zbirke bili u fokusu pažnje, ali je zbog same tematike, kao i zbog čuvenih autora, i sama zbirka fotografija vrlo dragocena. Većina snimaka je napravljena između 1890. i 1895. godine i snimljeni materijal je vrlo raznovrstan, u zavisnosti od geografskog područja i uticaja kulture u čijoj su blizini misionari živeli. Fotografije su u velikim gradovima uzimali iz poznatih ateljea, ili iz kolekcija čuvenih fotografa. U manjim naseljima su birali slike fotografa amatera, ili su eventualno sami snimali fotografije.

Svet misionara i lokalno društvo
U fotografskom materijalu se prvenstveno nalaze dokumentarne fotografije od kojih jedan deo prikazuje verski život i svakodnevnu delatnost u misijama. Po sirotištima i školama su sveštenici i kaluđerice negovali, lečili, obrazovali i vaspitavali decu - karitativna delatnost je bio ključni zadatak misija. Prikazivanje delatnosti misije kroz fotografije, verovatno je služilo nekom konkretnom cilju. Fotografije su sve češće korišćene za ciljeve misije. Nisu pravljene samo za dokumentaciju, nego su prenosile vesti u slikama na daleke kontinente da bi pomogle u prikupljanju donacija i saradnika za pomoć misionarima. Drugi deo fotografija ovekovečio je svet lokalne zajednice, svakodnevicu, učesnike i materijalnu kulturu sveta zanatlija pre širenja masovne kulture.

Profesionalni fotografi
Sve više ljudi se obrazovalo za fotografe i opredeljivalo za ovaj posao. Fotografi su sa svojim šatrama stizali na različite tačke sveta i osnivali ateljea u većim gradovima. Neke od njih znamo poimenice jer su, zbog reklame, na poleđini fotografija utisnuli svoje ime i naziv ateljea. Atelje Bonfils je bio najpoznatiji po savršenim portretima i mnogobrojnim slikama iz života. Francuz Feliks Bonfils se nastanio u Bejrutu i otvorio atelje 1867. godine, a njegova delatnost se proširila po većem delu Arapskog poluostrva. U Kairu i Aleksandriji je osnovao filijale, a obišao je i fotografisao i spomenike kulture po Bliskom istoku, Nubiji, Palestini, Siriji i Maloj Aziji.

+

A gyűjtemény keletkezése
Misszionáriusok a 19. század utolsó évtizedében, a világ különböző pontjain gyűjtötték azt a tárgy- és fénykép kollekciót, amelyet jelenleg a budapesti Néprajzi Múzeum őriz. A gyűjtemény keletkezése Ribényi Antal plébános nevéhez fűződik aki Magyarország ezredéves fennállása alkalmából templomot akart építtetni Kispesten. Az egyházi és állami támogatás azonban nem bizonyult elegendőnek, ezért egy kiállítás bevételéből akarta pótolni a hiányzó összeget. Leveleket küldött a világ különböző pontjain működő katolikus miszionáriusokhoz: küldjenek tárgyakat, fényképeket Magyarországra, hogy azokat kiállítva, majd a kollekciót értékesítve célját megvalósíthassa. Templomépítő tervét távoli paptársai valóban segítették, alig fél év alatt mintegy 6000 db tárgyat és 600 db fényképet küldtek a kiállításra.

A kiállítás létrejötte
Mindeddig a tárgyak kerültek reflektorfénybe, noha - tematikájuk és neves szerzőik révén - igen jelentős a fényképanyag is. A felvételek nagy része 1890 és 1895 között készült, s rendkívül változatos az anyag, attól függően, hogy a misszionárusok melyik földrészen, területen, kultúra vonzásában vagy közelségében éltek. A nagyvárosokban ismert műtermek, fotográfusok kollekcióiból, kisebb településeken amatőrfényképészek munkáiból válogathattak, esetleg maguk fényképeztek.

Riportképek: A missziók világa és a helyi társadalom
A fényképanyagban legnagyobb számban riportképeket találunk, amelyeknek egyik csoportja a misszióban folyó mindennapokat: a hitéletet és köznapi tevékenységeket tárja a néző elé. Az árvaházakban, iskolákban páterek, nővérek gyógyítottak, ápoltak, oktattak, gyermekeket neveltek - a karitatív tevékenység a missziók kiemelt feladata volt.
A missziók tevékenységének képekben történő bemutatása konkrét célokat szolgálhatott. A missziók ügyének szolgálatába egyre inkább a képek is bekapcsolódtak: a felvételek ezért nemcsak öndokumentálás céljából készültek, hanem távoli földrészekre szállították a képes híreket, hogy híveket, adományokat és résztvevőket szerezzenek a missziókban dolgozók megsegítésére. A felvételek másik csoportja a helyi társadalmak világát örökítette meg: az ipari társadalom térhódítását, a tömegkultúra elterjedését megelőző kézműves korszak hétköznapjait, szereplőit és tárgyi kultúráját.

Professzionális fényképészek
Egyre többen tanulták ki, és választották megélhetési foglalkozásként a fotografálást. Vándorfényképészek ideiglenesen fölállított sátraikkal a Földgolyó különböző pontjaira, távoli szegleteibe is eljutottak, a nagyobb városokban műtermeket létesítettek. Jónéhány fényképészt közülük név szerint említhetünk, mivel a fénykép hátuljára (verso) reklám céljából nevüket, és műtermük címét rányomtatták. A legnevesebb a tökéletes portrékat és életképeket nagy számban készítő Bonfils műterem volt. A francia származású, Bejrútban letelepedett Felix Bonfils 1867-ben nyitotta meg műtermét, és tevékenysége az Arab-félsziget jelentős részére kiterjedt. Kairóban és Alexandriában fióküzletet létesített, sőt felkereste és fotografálta a közel-keleti Núbia, Palesztina, Szíria, továbbá Görögország és Kisázsia műemlékeit is.

Tagovi: 
Autor teksta: 
Fotograf: 
Custom Search