Božićna poruka dr. Ivana Penzeša, subotičkog biskupa - Obasjani slavom Isusova rođenja
Kršćanska braćo i sestre!
U Svetom pismu čitamo o Isusovu rođenju u Betlehemu. Ono se dogodilo za vrijeme rimskog cara Augusta, u vrijeme kad je on naredio da se izvrši popis stanovništva. Budući da je Josip bio iz loze Davidove i potjecao iz Betlehema, morao se onamo zaputiti s trudnom ženom Marijom. Također čitamo kako nije bilo lako naći mjesta u svratištima, pa su Josip i Marija sklonište našli u jednoj štali. Činjenica da se Isus rodio u štali, mjestu gdje se drže životinje, veoma je znakovita. Upravo tu anđeo naviješta veliku radost, govoreći da se nije potrebno bojati, jer se rodio Spasitelj. On se nije rodio u svratištu, gdje bi za njega unaprijed bila rezervirana soba i sve pripravljeno, nego ondje gdje mu nije mjesto, u štali okružen životinjama, ali i slavljeničkom pjesmom anđela. Noć Isusova rođenja nije blažena, sveta i nježna, jer je romantično, idilično i uspješno pripravljena, nego jer se Bog dokazuje solidarnim s ljudima u onomu što je kaotično i neuspjelo, dramatično i mučeničko, čudno i upitno. Bog je uložio svoju sreću i isprepleo ju s našom slobodom, kako bi postao Emanuel, Bog s nama, naš Bog.
Božićem, svojim rođenjem, Bog ljudskom biću izravno pokazuje da je moguće drugačije, da se u životu može uspjeti. On daje novi model života postavši sam čovjekom u liku Isusa Krista. Njegovo rođenje ne razlikuje se od bilo kojeg drugog ljudskog rođenja. Isus na svijet dolazi kao bespomoćno dijete, ovisan o roditeljskoj brizi. Njegov krhki život već od početka izložen je opasnostima koje vrebaju iz okoline i preko samovolje moćnika. Kasnije se morao sukobiti i sa svojim roditeljima, pronaći prijatelje i suputnike, koji mu baš nisu u svemu izlazili ususret. Morao se brinuti o svojoj budućnosti, pronaći svoj životni poziv i konfrontirati se s tadašnjim religijskim i političkim previranjima. Znamo da sve to baš i nije išlo mirno.
Isusovo rođenje ispreplelo se tako i s našim životom i našom slobodom. Mir koji nam on daruje nije tek sentimentalno raspoloženje, već odluka da na svom životnom putu budemo uz Boga, a to je onaj put kojim je i Isus prošao.
Isusovim rođenjem Bog je k nama došao u liku malog djeteta, a danas dolazi utjeloviti se i rasti u našim životima. Dopustimo mu da se rodi u našim srcima, kako bi sve što je u nama tamno postalo svijetlo, što je prljavo postalo čisto, što je hladno bilo zagrijano nesebičnom ljubavlju. Bog se želi roditi u nama i za nas, da nas oslobodi od tamnice unutarnjih neurednosti, uvjetovanja i rastrganosti, kako bi nas u cijelosti obasjala slava Isusova rođenja. Poslušajmo ohrabrujuću poruku anđela: „Ne bojte se!“ Dajmo zdušno slavu Bogu kako bismo s anđelima mogli svi zajedno pjevati: „Slava Bogu na visini, a na zemlji mir ljudima dobre volje.“
Ovim mislima svima želim sretan Božić i blagoslovljenu Novu godinu!
+Ivan, biskup
*
Dr. Pénzes János Szabadkai püspök karácsonyi üzenete - Akiket beragyog Krisztus születésének dicsősége
Keresztény Testvérek!
A Szentírás beszámol Jézus születéséről Betlehemben. Ez Augusztus, római császár uralkodása idején történt, aki népszámlálást rendelt el a Római Birodalomban. Minden lakosnak származási helyén kellett jelentkeznie, hogy nyilvántartásba vegyék. Mivel József Dávid családjából származott, várandós feleségével, Máriával Betlehembe, Dávid király városába kellett elmennie, hogy nyilvántartásba vegyék. A továbbiakban az evangélium arról értesít minket, hogy nem volt hely a vendégfogadó szállásokon. A tény, hogy Jézus istállóban született, vagyis a jószág tartózkodási helyén, rendkívüli üzenetet hordoz. Éppen itt hirdeti meg az Angyal a nagy örömhírt, hogy nem kell félni, hogy megszületett a Megváltó. Ám nem a vendégfogadóban, ahol előre helyet biztosítottak volna számára, ahol minden készen állt volna, ahol megfelelő hangulat uralkodna, hanem azon a helyen, mely őt nem illeti meg: állatokkal körülvéve az istállóban, ugyanakkor körülveszi az angyalok dicsőítő éneke. Ez az éjszaka nem azért boldog, szent és gyöngéd, áhítatot keltő, mintha mindent sikeresen előkészítettek volna, hanem azért, mert Isten együtt érzőnek bizonyul az emberrel, abban, ami zavaros, sikertelen, drámai, ami szenvedéssel teli és döbbenetesen kérdéses. Saját boldogságát átszőtte életünk szabadságával, így lett a mi Istenünk.
Karácsonykor Isten közvetlenül megmutatja az embernek, hogy „másként is lehet”, és az élet lehet sikeres. Ő az élet új modellje azáltal, hogy Ő maga is emberré lett, Jézus Krisztusban. Jézus életének kezdete-születése nem különbözik más emberek születésétől. Gyámoltalan gyermekként jön a világra, ráutaltan szülei gondoskodására, törékeny élete kezdettől fogva kiszolgáltatott a környezet veszélyeinek és a hatalmasok önkényének. Kezdetben szembesülnie kellett a szülői tekintély és küldetésének összeegyeztetésével. Az Ő környezetében, mely nem föltétlenül rokonszenvezett vele, barátokat és követőket kellett találnia. Szeme előtt kellett tartani küldetését, és szembesülnie kellett kora vallási-politikai forrongásaival. Mindez nem ment simán.
Születése békességet hoz életünknek, ám ez a béke nem érzelgős hangulat, hanem életbevágó döntés Isten mellett, elköteleződés Jézus útja mellett.
Isten Kisdedként jött közénk, hogy életünkben együtt növekedjünk. Ezért engedjük meg Neki, hogy szívünkben megszülessék, hogy mindaz, ami sötét megvilágosodjon, ami tisztátalan megtisztuljon, a hideget pedig átmelegítse a szeretet. Isten meg akar születni bennünk, érettünk, hogy megszabadítson bennünket a belső rendellenesség börtönéből, minden kényszertől, minden szétszakítottságtól. Így beragyoghat bennünket Jézus születésének fénye. Mindannyian úgy jöttünk a templomba, mint a pásztorok, hallottuk a hívó szót: „Ne féljetek!”. Adjuk meg Istennek a dicsőséget, hogy az angyalokkal együtt énekelhessük:” Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a jóakaratú embereknek!”
Ezekkel a gondolatokkal Mindenkinek boldog Karácsonyt és áldásos új esztendőt kívánok!
+János, püspök
