U okviru programa Dana grada, Gradska biblioteka Subotice je u dvorišnom delu svoje zgrade, 29. avgusta, organizovala književno veče Otu Tolnaiju, pesniku, književniku, esejisti, likovnom umetniku i kritičaru, te ujedno počasnom građaninu Subotice.
Povodom njegove inauguracije u počasnog građanina, postavljena je izložba na kojoj je glavno mesto pripalo knjigama, koje su mu objavljene kod nas i u inostranstvu, prevodima njegovih dela, pozorišnim plakatama i plakatama književnih večeri. Pored toga, izložene su i Tolnaijeve likovne minijature.
Uz autora, goste su pozdravili domaćini, upravnik Dragan Rokvić i njegov pomoćnik Valerija Agošton Pribila, te profesorka Eržebet Čanji i književnik Boško Krstić.
Dok je Eržebet Čanji do karakterizacije Tolnaijevih ostvarenja, po osnovnoj prirodi sasvim uklopljenih u njegov pesnički svet, stigla krenuvši od rasprave o dominantnoj, s početka kultnoj ulozi knjige, koja je vremenom, u istoriji civilizacije zauzela mesto čuvara nasleđa i duhovnih vrednosti, dotle su domaćini predstavili pesnika i njegovo svestrano stvaralaštvo sposobno da osvaja prostorna i vremenska prostranstva iz kojih se sve ugrabljene stvari s lakoćom utapaju u ogromni univerzum. U nameri da s publikom u krupnim crtama podeli svoje doživljaje grada, mada njegovom zapažanju ne izmiče ni jedan detalj Gradske kuće, gradske arhitekture, čak ni miris grada, Oto Tolnai predočio je svet u kojem poimanje Subotice korespondira s poimanjem Tise ili Novog Sada, a osećanja koja proizilaze iz protivurečnosti između tegobne prinude stvaranja i prihvatanja uzvišene misije izrazio je kroz njemu svojstveno jezičko poigravanje i samoironiju. Izuzetan događaj okončan je kazivanjem poezije koje je svakako predstavljalo dostojan deo Tolnaijeve čarolije.
*
Szabadka városnapi rendezvényei keretében tartották meg a Városi Könyvtár udvarában augusztus 29-én a Könyvtár által szervezett irodalmi estet, amelynek vendége Tolnai Ottó költő, író, esszéíró, képzőművészeti kritikus és alkotó volt, aki immár Szabadka díszpolgára.
Tolnai Ottó díszpolgárrá való avatása apropójából Tolnai könyvei kerültek díszfénybe a kiállításon, amelyen a hazai kiadványok mellett külföldön kiadott könyveit és fordításköteteit látthatta a közönség, valamint színházi plakátok és irodalmi estek plakátjai, illetve a szerző miniatúrái is ki voltak állítva.
Az irodalmi esten a szerző mellett a házigazdák Ćgoston Pribilla Valéria és Dragan Rokvić igazgató, Csányi Erzsébet egyetemi tanár és Boško Krstić író beszéltek.
Míg Csányi Erzsébet a könyvnek a civilizáció történetében meghatározó, eleinte kultikus, majd az időben átörökítő értékmegörző szerepéből kiindulva jutott el Tolnai könyveihez, amelyek a maga tárgyi mivoltukban is beilleszkednek a költő világába, addig a házigazdák a költőt méltatták és szerteágazó munkásságára mutattak rá, amely a földrajzi terekkel és idősíkokkal könnyedén bánik, melyekben a tárgyak kiragadottságukban olvadnak bele a nagy univerzumba. Tolnai Ottó szavai ezt a világot szemléltették, amelyben a költő Szabadka élményét a Tiszához és Újvidékhez kötődő élményei viszonylatában, a Városháza és a város építészetének, sőt szagának apró részleteit megfigyelő, s mégis lényegi vonásait tükröző formájában osztotta meg a közönséggel, s az alkotás súlyos kényszerének és a küldetéstudat magasztos szerepvállalásának az ellentétéből fakadó érzéseit oldotta fel a rá jellemző nyelvi játékossággal s öniróniával. Az est végén felolvasott költemény méltó befejezése volt ennek a kivételes eseménynek, amelyen most is megtörtént a "tolnais" varázslat.
Bognár Irén
