Uskrsna poruka dr. Ivana Penzeša, subotičkog Biskupa
Kršćanska braćo i sestre!
Današnje prvo čitanje započinje konstatacijom koju Petar izriče na početku svoga govora: Vi znate što se događalo… Dakle, njegovi slušatelji
znaju što se dogodilo. Time se i nama daje do znanja da je, kao odgovor na Božji poziv, ponajprije potrebno naučiti i znati ono što kršćanstvo doista jest. Osim odgovora srcem, potrebno je i razumom odgovoriti na Božji milosni poziv. Svakomu od nas danas valja ispitati savjest pod tim vidom i vidjeti koliko vremena i snage koristimo da bismo što kvalitetnije spoznali Isusovo evanđelje i spasenje koje nam je donio te otajstva što ih Crkva čuva i prenosi.
Najočitiji simbol Uskrsa je uskrsna svijeća koju smo u vazmenom bdijenju svečano upalili. Svijeća svojim svjetlom razgoni mrak. Molimo
milosrdnog Boga da nam dade ustrajnosti i snage da svjetlom spoznaje razgonimo mrak neznanja i zabluda.
Uskrsnućem započinje nova etapa u povijesti spasenja. Krist nam je svojom smrću i uskrsnućem omogućio pristup u rajsko zajedništvo s Bogom. Imamo pristup Ocu, no hoćemo li doista Ocu i doći ovisi o tomu koliko u svom životu surađujemo s milošću Duha Svetoga i koliko nasljedujemo Isusa Krista koji je put, istina i život.
Nije dovoljno znati. Potrebno je ono što smo umom spoznali i srcem prihvatili doista i živjeti. Kršćanstvo nije teoretsko analiziranje ili besplodno nadmudrivanje, nego stil života koji nasljeduje Kristov primjer. Ako smo doista Kristovi, potrebno nam je životom to i posvjedočiti i težiti za onim što nam je Krist omogućio.
Jedna od najvećih napasti u našem duhovnom životu je duhovna tromost, odnosno duhovna lijenost. Kao da nam nedostaje snage da u zajedništvu s Crkvom sudjelujemo u euharistijskom slavlju svake nedjelje i blagdana. Kao da nam nedostaje snage da svjedočimo iz dana u dan svoje kršćansko opredjeljenje. Krštenjem nismo dobili samo otvoren pristup u rajsko zajedništvo s Bogom, nego i obavezu da budemo živi svjedoci Božje prisutnosti i dobrote.
Molimo Boga da uskrsna svijeća rasprši tamu naše malodušne mlakosti te da svjetlom vjere obasjani unesemo to svjetlo u cijeli svijet, posebno u one njegove dijelove koji su u mraku bijede, besmisla, očaja i izgubljenosti.
Ovim mislima želim svima sretan Uskrs i obilje blagoslova od uskrslog Spasitelja!
+ Ivan
biskup
*
Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök húsvéti üzenete
Keresztény testvérek!
A mai első olvasmány Péter megállapításával kezdődik, melyet beszédének kezdetén mond: Ti tudjátok mi történt... Hallgatói tehát tudják, mi
történt. Ez jelzi számunkra is, hogy Isten hívására adott válaszunkban meg kell ismerni és tanulni, mi is tulajdonképp a kereszténység. Nem csupán szívbéli választ kell adni, hanem értelemünket is érinti az Isten kegyelmére adott válasz. Mindannyiunk feladata, hogy lelkiismeretünket megvizsgáljuk, és választ adjunk arra, vajon mennyi időt és energiát fektetünk Jézus evangéliumának mélyebb megértésébe, valamint az örömhírből fakadó titkok megismerésébe, melyet az egyház őriz és ad tovább.
Húsvét legszembetűnőbb szimbóluma a húsvéti gyertya, melyet a húsvéti virrasztás liturgiájában ünnepélyesen meggyújtottunk. A gyertya fénye bevilágítja a sötétséget. Kérjük kegyelmes Istenünket, hogy adjon kitartást és erőt a tudatlanság és tévedések elhárítására a megismerés fénye által.
A feltámadás új kezdetet jelent a megváltás történelmében. Krisztus megnyitotta az Istennel való közösség lehetőségét halálával és feltámadásával. Az Istennel való közöség csak lehetőség, és ennek megvalósulása attól függ, vajon életünkben mennyire működünk közre a Szentlélek kegyelmével, és mennyire haladunk Krisztus nyomdokain, aki az út, az igazság és az élet.
Nem elég csak ismerni. Szükséges megélni a hétköznapokban azt, amit szívünkkel elfogadtunk és értelmünkkel megértettünk. A kereszténység nem elméleti fejtegetés és terméketlen okoskodás, hanem életmód, melyben Krisztust követjük. Ha valóban Krisztuséi vagyunk, akkor életünkkel is meg kell mutatni ezt, és törekednünk kell azért, amit Krisztus tett lehetővé.
Lelki életünk legnagyobb kísértése a lelki léhaság illetve lelki lustaság. Mintha nem lenne erőnk az egyházzal egységben részt venni a vasárnapi és ünnepnapi eucharisztikus ünneplésben; mintha nem tudnánk honnét erőt meríteni ahhoz, hogy naponta tanúságot tegyünk keresztény hitünk mellett. A keresztség szentségében nem csak az Istennel való mennyei közösség lehetőségét kapjuk meg, hanem kötelességet is, hogy Isten jelenlétének és jóságának élő tanúi legyünk.
Kérjük Istent, hogy a húsvéti gyertya lángja űzze el lelki sivárságunkat, és hitünk fényében megújulva vigyük el a világosságot az egész világba, főleg oda, ahol a szegénység, a céltalanság, a kétségbeesés és az elveszettség sötétsége uralkodik.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot és a Feltámadt Üdvözítő bőséges áldását!
+ János
megyéspüspök
